Én úgy érzem, van rá esély, mert a szépség csakis máz.
Bár a külcsín s nem az érték, mit egy nőnél elsőként látsz.
De ha átragyog a lélek, nincs több hibás arcvonás.
Aki hű, az hamar szép lesz, és egy férfinak mért kéne más?!

A szép, szelíd beszéd sok barátot szerez, a jóakaró nyelvnek szépen felelgetnek. Sokan legyenek, akik békén élnek veled, de ezer közül csak egy adjon tanácsokat. Ha barátot szerzel, tedd előbb próbára, ne légy bizalmasa túlságosan gyorsan. Mert akad barát, aki elfordul a széllel, és ha bajba kerülsz, nem tart ki melletted. Van olyan barát, aki ellenséggé válik, s kettőtök vitáját rögtön dobra veri. Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod. Amíg szerencséd van, sorstársának tekint, s házad népe előtt megjátssza az urat. Ellenséged lesz, ha sorsod rosszra fordul, és (hogyha keresed), elbújik előled. Ellenségeidtől tartsd magadat távol, és barátaiddal szemben légy óvatos. A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet. Aki az Urat féli, abból jó barát lesz, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.

Azok tulajdonképpen a sekélyesek, akik életükben csak egyetlenegyszer szeretnek. Amit ők állhatatosságnak vagy hűségnek neveznek, én azt inkább a közöny tunyaságának vagy képzelethiánynak nevezném. A hűség az érzelmi életben ugyanaz, ami a következetesség az értelmi életben: egyszerűen a tehetetlenség bevallása. Hűség! (...) A birtoklás szenvedélye hozza létre. Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják!

BKV-bérlettel nem vehetsz tapizást,
mozijeggyel nem vehetsz első csókot,
hotelszobával nem vehetsz romantikát,
gyűrűvel nem vehetsz hűséget,
gyerekekkel nem vehetsz családot,
az évek számával nem vehetsz összetartoz

Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában az tapasztalom, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok - fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot - könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.

Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget.
Meséket mondhatnál, amikből megtudnám,
ki vagy te, aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj - fojtón hiányzol.

Az ember mindig egyedül volt, csak te voltál hűséges, halál. (...) Mindig mögöttem vagy. Te vagy a hűség. Jó cimbora, okos barát. A többi mind akart valamit: szerető, a kedves, a fiú. Mind önzők voltak a szeretetben. Csak te vagy önzetlen, halál. Végigkísérsz a rövid úton, s egy napon vállamra teszed a kezed.

Minden elmúlik, és úgy lesz örök,
Mint a fényből szőtt szerelem,
Mert az ember százszor is elbukik,
De a halhatatlan hűség benne nem.

Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leheletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.

Végtelen: Nagyobb, mint a valaha létezett legnagyobb dolog, továbbá nagyobb sok egyéb dolognál. Nevezetesen sokkal nagyobb, mint az elképesztően óriási, a baromi nagy és a "Hű, ezt nézd meg, mekkora!". A végtelen olyan nagy, hogy hozzá képest a nagyság maga is eltörpül. Olyasmiről van szó, amit a gigantikusszor kolosszálisszor lélegzetelállítóan hatalmas képzetével tudnánk érzékeltetni.

A reménység elhagyott,
Csak te vagy hű, csak te vagy társ,
Szűnhetetlen gyötrelem,
Tél a szívnek, tél az észnek,
Kétségbeejtő szerelem,
Csak te nem hagysz, s mint sötét por,
Mint felhő a vész elől,
Hasztalan fut szűm előled.

Magányból és könnyből, láncot fon a Bú...
Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan
nekem ront, s letarol.
Könnyű a dolga. Hagyom magam.
Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt.
Fekete köd borul körém: Rád emlékszem.
S mint álmos méz-pók tapadós csápjai,
Kinyúlnak felém kín-szavaid...
Iszapos csillaggá csordulva üzenik:
Hogy... nem szeretsz... Kedvesem.