Legszebb emlékemnek megmaradt a szád.
Nem azért, mert csodásra faragta
Egy michelangelói véső,
Hanem mert örök-örökül hagyta
Megértenem, mit jelent: - Késő! -
Későn találtál meg, későn szerettelek,
Későn engedted meg, hogy elfelejtselek.

Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire,
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire,
Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog.
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed?
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom

Ha tiszta lapokkal akarunk játszani az életben, akkor a fájdalmas dolgokat is végre kell hajtani. Az életnek velejárója a fájdalom.



A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.



Aki mindig szeret, az sosem szeret igazán, aki mindig nevet, annak valami nagyon fáj.



A tegnapi bánat célt is adott: bár szívembe mart, de élni hagyott. Jöhetnek száz szám szélviharok, mert ezen a Földön nem félni vagyok... A tegnapi könny sok jót nem ígért, de keserű sója a tengerig ért. Szemeim nézd, hogy sírtam is, el se hinnéd.



Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak Én maradok itt. Csak Én nem tudok tovább lépni. Csak Én nem tudok a jelenben élni. Csak Én nem tudom hátrahagyni a múltat. Csak Én nem tudlak elfelejteni. Csak Én nem..



Megszeretni valakit egy perc is elég, de elfeledni egy élet is kevés!



-Tényleg ezt akarod? -kérdeztem tőle csendesen, miközben egy reménysugár átsuhant a szívemen. Ő csak bólintott, nem nézett a szemembe, és nem látta arcomon lefolyni a könnyemet.



Továbblépni egyszerű; csak megnehezítik azok a dolgok, amiket magad mögött hagysz.



Nem szabad utána nézni annak, aki elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.



Leszek egy emlék, míg gondolsz rám... Leszek egy akadály a feledés útján. Dobj ki szívedből, ha útban vagyok! Csak emlék vagyok... tűrök, majd meghalok..



Hihetetlen félelemmel jár úgy szeretni valakit, hogy már nem a tied.Félsz, hogy talál valakit, aki szebb.. aki jobb mint te. Félsz hogy az a csöpp esély is eltűnik a sötétségben, ami még van...



Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy - most meg kevés..



Félek bárkinek is elmondani, mennyire szeretem, mert akkor rájönnének, mennyire magányos vagyok.



Hibát követtem el akkor amikor azt mondtam neki, hogy vége, hogy nem szeretem.. sajnos már későn döbbentem rá, végleg elveszítettem.



A világ legszomorúbb szava: bárcsak...



Az a dolgunk, hogy megbékéljünk a múlttal és tanuljunk belőle.

Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni.



Eljátsszuk az életet, csak vígjáték a létünk, hibáztunk, mikor egymás életébe léptünk.



Amit megbocsátottál, soha többé ne emlegesd fel a szívedben.



Ha azt mondom, szeretlek, de nem ismerlek, akkor nem téged szeretlek, hiszen azt se tudom, ki vagy. Valakit beléd vetítek, aki nem te vagy, hanem csakis az én ábránd- és vágyvilágomban él. Rávetítem az arcodra, belelátom a lelkedbe, s azt hittem, hogy te vagy. Valakivel összetévesztettelek.



Eljön az idő amikor minden kijárat lezárul,mintha viasszal tapasztanák be.Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött.Egy szó,egyetlen mozdulat és mindaz ami felgyülemlett benned-elmérgesedett harag elüszkösödött féltékenység teljesíthetetlen vágyak-kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben,zavart zokogásban és hüppögésben és mindaz nem is szól senkinek...



Ha az ember biztos benne, hogy a barátja kéznél van, nem is töri magát, hogy felkeresse. De amikor elment, halálra gyötri a lelkiismeret, amiért nem beszélt vele eleget, amíg lehetett.



A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.



Fáradt a lelkem, boldogtalan vagyok, talán elfeledlek, talán belehalok.



Tudod mi a szenvedés? Nézni ahogy szertefoszlik az álmod, de tűrni!



Ment az úton csöndben, és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett. Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom, már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem... Ő volt az utolsó.



Veled is megtörténhet egyszer, sírsz majd egy régi perc után, s lehet, hogy reszkető kezekkel, egy dalt kutatsz a néma zongorán.



Nem akarom, de rád gondolok, menekülnék, de nem tudok. Nyugalom kéne, béke, csend. De itt visszhangzol idebent...



Ha azért sírsz, mert lement a nap, a könnyeid miatt nem fogod látni a csillagokat.



Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok...Utána úgyis mindig egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben...



Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette.



Anyukám mindig mondogatta, hogy ha nagy leszek, az lehetek ami akarok: színésznő, orvos, tanár vagy énekes..bármi. De anyukám tévedett. Sohasem lehetek az Ő barátnője.



Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik.



Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt.



Az első ideálomat egy alagútban ismertem meg. Amikor a vonat kiért a világosságra, akkor láttam csak, hogy vén és csúnya. De akkor már késő volt. Akkor már szerettem őt!



Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, sohasem tudhatom: hogy szoríthatom-e még azt a kezet, amelyet elengedek